A konzorciumi partnerek közül szociális tréninget tart az Esélyegyenlőségi alapítvány és a Betesda Alapítvány is. 30-30 fiatal részvételével a szabadidő hasznos eltöltése témakörben.
A Rákóczitelepi foglalkozások témavezetője:
Gazsó Brigitta pszichológus
A feldolgozott témakörök:
- Le a rossz szokásokkal!
- Mentális és fizikai egészségvédelem
- Minőségi idő a családban
- Szabadidő hasznos eltöltése
A Szentetornyai alkalmak előadója:
Petrovszki Mária
Szociális érzékenyítő tréning
A hátrányos helyzetet kiváltó társadalmi-kulturális okok között a nemi, az életkori, a gazdasági, a kulturális-etnikai és szubkulturális különbségekről beszélhetünk elsősorban, továbbá a másként viselkedést, másként gondolkodást vagy a különböző devianciákat és a infrastrukturális elszigeteltséget értjük alatta.A pályázati célcsoport tagjai – nők és férfiak vegyesen, 16-80 éves korig – igen sokszínű közösséget alkotnak, általában halmozottan hátrányos helyzetű cigány származásúak, ahol ezek a hátrányok a külső és belső akadályozottságból származó kölcsönös egymásra hatásából is erednek. A csoport mintegy fele már nyugdíjas korban lévő. Számukra nagyon fontos a „sikeres, aktív öregedés” néhány alapvető feltételének a támogatása: az egyén autonómiájának, identitásának megőrzése, megerősítése, a személyes kapcsolati háló minősége, a támogató hátterek megléte és az egyén közösségi aktivitása, produktivitása.
A csoport cigány származású tagjai
Jellemző többek között az alacsony iskolai végzettség, illetve a szakképzettség hiánya, a tartós munkanélküliség, szegénység, a származásból eredő kedvezőtlen pozíció, a szociális háló hiánya.Személyiségükre, viselkedésükre jellemző az alacsony önbecsülés, negatív énkép, önpusztító szokások, a negatív családi minták követése, a felmerülő nehézségek nem hatékony megoldásai (kevésbé reziliensek).
A cigány származású emberek személyes értékrendje, mentalitásuk és a szokásaik is nagymértékben eltérnek a megszokott, társadalmilag elfogadott értékektől, mindezek nehezítik a beilleszkedést, az elfogadottságot.
A csoport időskorú tagjai
A nyugdíjba vonulás, a kikerülés a munkából egy fejlődési krízis, hiszen az addigi strukturált napok, a kollégák, az elfoglaltság megszűnnek – az élet értelme tűnik el hirtelen. Veszteségek sorával kerülnek szembe. Szociális krízis is egyben, hiszen a jövedelmi viszonyaik is megváltoznak kedvezőtlen irányban. Miután kikerültek a munkából, fontos számukra az aktivitás, hogy találják meg azokat a tevékenységeket, amelyek által továbbra is hasznosnak érezhetik magukat – talán ez a legjobb recept arra, hogy nyugdíjba vonulás után az idősek ne magányosodjanak el és ne essenek depresszióba.
Az e két fő ismérv mentén szerveződő csoporttagok között tehát számos összefüggést találhatunk, hiszen más-más szempontból, de mindkét sajátság hátrány, és képes a társadalom perifériájára helyezni az egyént, mindannyian egyaránt átélhetik a „társadalmi haszontalanság” érzését. A nemzedékek közötti szolidaritás fenntartásában tevékeny (mentálisan és fizikailag is) öregkor nagyon fontos oda-vissza ható tényező.
A szociális érzékenyítő tréningen a résztvevők egy újfajta kommunikációs módot ismernek meg, amelyben eltűnik a frusztráció: nem okoz nehézséget beszélni, beszélgetni, mert az eszközök (a képek, a rajz) mindebben támogatják őket. Megtapasztalják az értő és empatikus figyelmet, amit a terapeuta rájuk fordít, és a munka közepe táján egymással is próbálják ezt alkalmazni, hogy végighallgatják a másik mondanivalóját úgy, hogy amennyiben reagálnak rá, ezt ne bántó módon tegyék.
