Múltunk

Egyházközségünk történetéből

 

A mai Orosháza, és környékének területe már korai időktől fogva szállást adott különböző népeknek. Az első település a tatárjárás idején, a második a török hódoltság alatt pusztult el. Az 1700-as évek első felében Harruckern Ferenc báró, a terület birtokosa, a lakatlan táj benépesítését tűzte ki célul. Telepítési politikája szerint egy-egy területre egy nemzetiségű, egy vallású embereket hívott. Ezeknek kedvezményeket biztosított: földet és szabad vallásgyakorlatot.

Az Orosházát alapító telepesek a Tolna megyei Zombáról érkeztek, a katolikus Dőry bárók birtokáról. A “cuius regio eius religio” elvből következően, vallásuk védelmében az áttérést elutasítva hagyták el a Dunántúlt. 1743-ban előreküldött követeik szerződést kötöttek Harruckern Ferenccel, aki “évi 400 forintokért bérletbe adá a területet”, amit 1744. április 24-én, Szent György napján 30 család birtokba is vett, Dénes Sándor nevű tanítójuk vezetésével. Magukkal hozták kisharangjukat is, mely 1905-ig működött, de akkor megrepedt, s azóta emlékműként van kiállítva a templomban Az új telepeseknek első dolga volt, hogy vesszőből-sárból templomot és iskolát építettek. Első lelkészüket, Horváth Andrást, 1744. augusztus 6-án iktatták be hivatalába. ő kezdte el az első anyakönyv vezetését, melyben leírta a település alapításának történetét. 1747-ben a pozsonyi helytartótanács meghagyta Békés megyének, hogy miután az orosháziak felsőbb engedély nélkül építettek templomot, azt bontassák le, a lelkészt űzzék el. Az ügyet csak Harruckern Ferenc mentette meg, aki főispáni minőségében halogatta az intézkedés végrehajtását. 1777-ben sok kérvény benyújtása után kaptak az evangélikusok arra engedélyt, hogy kőből tornyot építhessenek, ennek azonban a templomtól külön kellett állnia. A mai kőtemplomot 1786-ban építették, II. József türelmi rendelete alapján. Erről tanúskodik a templom keleti ajtaja feletti felirat is. (A templom a mai napig a város egyetlen műemlék épülete.)

Az öregedő Horváth pap már nem tudta egyedül ellátni a megnövekedett gyülekezetben a szolgálatokat, így 1782-től immár két lelkész végezte el azokat. Az 1830-as évben került sor a templom bővítésére, mivel az kicsinek bizonyult. Ekkor toldották meg az épületet egy kereszthajóval, s ekkor építették egybe a toronnyal. A templom barokk orgonáját 1832-ben készítette egy nagyváradi mester. Ez is a gyülekezet hitéről tett tanúbizonyságot, hiszen nem volt könnyű az életük. 1831-ben kolerajárvány dúlt a faluban, melynek kb. az akkori gyülekezet 1/5-e áldozatul esett. 1844-ben, a gyülekezet, s Orosháza fenállásának 100. évfordulójára készítette el Balassa Pál lelkész a helység történetét, melyet 1000 példányban adtak ki. 1846-ban építette a gyülekezet a felvégi, 1854-ban az alvégi parókiát, melyek ma is lelkészlakként szolgálnak. 1886. a templom építésének 100. évfordulója; erre az alkalomra készült el Veres József műve: Orosháza történeti és statisztikai adatok alapján. 1901-től látja el három lelkész a gyülekezeti szolgálatokat.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.